The Witcher 3: Wild Hunt Remastered · Kísértetolaj · Felszerelés

Eredmény ×1 · Recept kardra kenhető olaj készítéséhez.

Hozzávalók ×1 · Recept kardra kenhető olaj készítéséhez.

Hatékony ellene · Tagadd meg a bűnt s az önös tetteket, s ha valaha megkísért a gonosz, ne feledd, milyen sorsra jutott Külső-Vizima népe, mit bargeszteknek véghetetlen sokasága emésztett el! – Ünnepi szentbeszédek a nagytiszteletű Yomen de Tretogortól A jámborok szerint párjukat ritkító gonosztetteink isteni büntetése azon bargeszteknek mondott szellemkutyák képiben zúdul e világra, mik éjjelente az utakat róják. Isteni küldöttek vagy sem, a bargesztek nem nézik, ki a szent és ki a kárhozott – mindenkire ugyanolyan vadul rontanak. A witcherek nemigen hisznek az istenekben, de elfogadják a bargesztek létezésének tényét és azt, hogy felbukkanásuk mindig valamely múltbéli tragédiához kötődik. Utóbbit azzal magyarázzák, hogy a bargesztek valamiféle átokból vagy rontásból fogantak.

Hatékony ellene · Beann'shie sereg üvölt-rikolt, s e lárma hallatán tudod: halni fogsz még aznap éjszakán. Dun Dâre-i koldus Az ősi hagyomány szerint a beann'shie-k valaha volt asszonyok traumatikus élmények miatt élet-halál mezsgyéjén rekedt szellemei. Rikoltozásuk és bömbölésük rossz ómennek, az elkerülhetetlenül közelgő halál hírnökének számít, noha ők maguk állítólag sosem támadnak az élőkre. Leggyakrabban sápadt, kisírt szemű nők képében jelennek meg – arcuk barázdált, testük ráncos és élettelen.

Hatékony ellene · Az árny nem több tisztátalan tudatnál, melyet önnön jóvátehetetlen vétkeinek súlya nyomaszt. A férfi, aki feslett nőkkel hentereg és megfosztatik az éjszakai nyugodalomtól, gyakorta árnyakról vagy fantomokról képzeleg, és csapszékben is róluk zagyvál. Sabine of Dal, szibilla és Lebioda-papnő

Hatékony ellene · Toussaint-i tartózkodása során Geralt a ginodendromorfizmus ritka szép példájába botlott – azaz egy nőbe, aki fává változott. Ha valaki belevágott, a fa kérge vérzett, a lombok közt járó szélben pedig mintha zokogás visszhangzott volna. Geralt utánajárt a dolognak és megállapította, hogy az átalakulást mágia (esetleg átok) okozta, a történtek magyarázata pedig a nő múltjának valamely szomorú eseményében keresendő. Daphne nagy szerelme, egy kóborlovag, a Hiúz-orom boszorkányához indult, de sosem tért vissza onnét, amivel élethossziglani keserűségre kárhoztatta kedvesét.

Hatékony ellene · Na, ezzel a hajjal fényes páncélzatú daliát már nemigen húzok fel. Lássuk, hátha jó még valamire. – Ligetszépe utolsó szavai Köztudott, hogy a szerelmi történetek egy része tragikus véget ér, de nyilván sokakat meglep, hogy a tündérmesék hercegnőivel is megeshet ugyanez – velük, akik az alkotói szándék szintjén boldogan élnek, míg meg nem halnak. E tragikus sorsú hősnők közé tartozik szegény Ligetszépe is. Miután a hercegkisasszonyok felnőttek és az Ezernyi mese hona elvadult, Ligetszépe – akiért sosem jött el a mesebeli herceg, ezért igencsak szenvedett a magánytól – gondolt egy merészet, és tulajdon aranyhajával felkötötte magát. Halálát követően tovább kísértett a kastélyban, ahol kérőjét várta.

Hatékony ellene · Meglehetőst gyakran a lidérc egy tárgyhoz kötődik, olyasmihez, amihez életében is szoros kapcsolat fűzte, vagy egy helyhez, mint amilyen a halálának helyszíne. Mindkét esetben ugyanazzal az okozati tényezővel állunk szemben: erős érzelmi kötelék, amiből a lidérc az erejét meríti. – Inigo Swann, „A természet világán túl.” Az elhagyatott von Everec birtokon járva Geralt a házat kísértő nő szellemére bukkant. A nyugtalan szellem tökéletesen uralta a ház berendezését, különösen a falakon függő festményeket. Szabadon mozgott a vásznak között, belépett az egyikbe, kilépett a másikból. Először próbált ráijeszteni Geraltra, hogy adja fel a keresést, aztán mikor nyilvánvalóvá lett, hogy ez a stratégia nem működik, közvetlenül megtámadta. Geralt igen kemény harcot vívott a lidérccel, mert azt a harag hajtotta és heves agresszióval záporozta rá támadásait. Geraltnak villámsebesen kellett mozognia, hogy háríthassa a csapásait, ideje sem volt, hogy szusszanjon vagy saját maga lendüljön támadásba. Mi több, a lidérc szoros köteléket alakított ki a körülötte lévő festményekkel, és amíg a witcher el nem vágta ezeket, állandóan visszanyerte elveszett erejét. A festmény lidérce fölött aratott győzelem kulcsa az volt, hogy a támadásainak hárítására kellett összpontosítani és csak elszórtan támadni, pontosan a megfelelő pillanatban. Bármilyen hadonászó támadásra halálos ellencsapás jött megtorlásul.

Hatékony ellene · Az emberi elme éppoly vad és felfedezetlen hely, mint bármely tengeren túli föld. Számtalan vész lakja – félelmek, fájdalmas emlékek, megrázkódtatások. Ezek tudatunk határán ólálkodnak, akár a ragadozók, és egy gyenge pillanatra várnak, amikor felfedhetik magukat… és elpusztíthatnak bennünket. – Arturius Vigo, „A varázslatok és illúziók esszenciája.” Az Iris von Everec elméjében létrejött festett világot elsősorban az emlékeiben élő alakok népesítették be, de otthont adott néhány veszélyes ragadozónak is: félelmei megtestesüléseinek. Ezek közül a legveszedelmesebb, az Éteri, a legmélyebb rettegését hívta elő – és a férje arcát viselte. Az Éteri külsőre Olgierdre hasonlított és az övéhez hasonló technikákkal harcolt. Hat ilyen lény várakozott Geraltra, de először csak az egyikük bocsátkozott harcba vele. Ennek a halála ébresztette fel a következőt, ami erősebb volt az elsőnél, és ez így ment tovább, mindig erősebb éterinek adott helyet az elesett testvér, mígnem Geralt mindet le nem győzte. De így is óvatosnak kellett lennie, mert a legkisebb sebzés, amit a sorára várakozó lény kapott azonnal életre keltette, hogy csatlakozzon a még élő társához a harcban. Végül a legjobb taktikának ezek ellen a rémálmok ellen a pontosan időzített ellentámadás bizonyult.

Hatékony ellene · Szóval… Ez azt jelenti… a mi Zulánk a lidérc? – Bolko, Csalitosvég elöljárója

Hatékony ellene · Visszaugrottam a falak közé, belakatoltam az ajtót, aztán már hallottam is: valaki a nevemet suttogta. Mikkjaal, Mikkjaal! Mikkjal, az eldbergi világítótorony őre

Hatékony ellene · Micko és a bandája – kik ők? Négy legény, részegesek, semmirekellők mind. Felhajtottak néhány korsóval és elhatározták, hogy ők biz meghágják ezt a Fehér Hölgyet, akkor majd tán eltakarodik. – beszélgetés részlete egy Novigrad közeli mezőn

Hatékony ellene · Az éjlidércek mérhetetlen szomorúságot sugároznak, reménytelen haragot… Éppúgy félek tőlük, mint bárki más. De főleg sajnálom őket. – Aelline Altsparr, tünde trubadúr. Az éjszaka más teremtményeihez – például a katakanokhoz, a nekuratokhoz és a vérfarkasokhoz – képest az éjlidércek (és ritkább kuzinjaik, az alkonylidércek) talán nem tűnnek olyan veszélyesnek. Végül is, tehetjük fel a kérdést, mit árthat egy szakadt ruhájú, sápadt, aszott nő? A válasz: igencsak sokat. Ahelyett, hogy ez kellemetlen módon derülne ki, célszerű mindenáron elkerülni a réteken és mezőkön való átkelést éjnek idején.

Hatékony ellene · A közhiedelemmel ellentétben a parasztok nem azért hagyják abba a munkát, hogy ne legyenek a déli napon – hanem azért, hogy elkerüljék a déllidérceket. – Vlad Reymond, Parasztok és szokásaik Különösen perzselő nyári napokon, amikor a Nap a legmagasabban áll, időnként lidércek jelennek meg, amik napégette asszonyokra emlékeztetnek, hosszú, fehér ruhában. Ezek a déllidércek – fiatal nők és lányok szellemei, akik erőszakos halált haltak éppen az esküvőjük előtt. A fájdalom és a düh az őrületbe kergette őket, és így bolyonganak a mezőkön, hűtlen szeretőjüket vagy álnok riválisukat keresve, de megölnek bárkit, aki nem tér ki az útjukból idejében. Gyakran valami érzelmileg jelentős tárgy tartja őket ebben a világban. Ezért hát, ha valaki a mezőn jegygyűrűt vagy szakadt nászi fátylat talál, semmiképpen ne vegye magához, hanem meneküljön onnan, amilyen gyorsan csak lehet.

Hatékony ellene · A betegeknek látomásaik voltak egy fekélyekkel és kelésekkel borított nőről, aki körül mindenfelé patkányok sürögnek. Ezek a látomások elmúltak beléndek és mák kivonatának alkalmazása után. – Joachim von Gratz feljegyzései, Vilmerius kórház, Novigrad Amikor egy vidéken felüti fejét a ragály, időnként egy szellemlény járja a földeket, a csontokról lefoszló húsú beteg nőt formázó kísértet, akinek nyomdokában patkányok özönlenek. Senki sem tudja, vajon ez a lény hozza el a himlőt, vagy a ragály vonzza oda, mint éjibogarat a fény. Az azonban bizonyos, hogy örömét leli a kínban és szenvedésben, az emberek jajveszékelésének és nyögésének hangjában.

Hatékony ellene · Sokaknak van jó okuk félni a saját árnyékuktól. – Svargmitt, An Skellig-i druida A különféle szörnyek leggyakrabban ártatlanokat ejtenek áldozatul: lomha kereskedőket, rakoncátlan gyerekeket és utazókat, akik kíváncsiságból merészkednek a sötét rengetegbe. A fentieknek azonban nincs okuk félni a furdalótól. Ezek a lidércek csak a különösen megvetendő egyénekre szállnak rá, akik valami elmondhatatlan bűnt követtek el. Mindenki más számára teljeséggel láthatatlanok. Amikor megmutatkoznak annak, akit gyötörnek, magas, árnyakba burkolózó, emberszerű alakként jelennek meg, hosszú, éles karmokkal.

Hatékony ellene · Koszlott ruhát és rongyokat visel, a bőre is cafatokban lóg a csontról. És üvölt… mintha szenvedne. – Fehér Gyümölcsösbéli Odolan

Hatékony ellene · Gyakran mondják, hogy a barlangok legsötétebb zugai adnak otthont a kontinens legfélelmetesebb szörnyeinek, amikkel szemben kevés a remény a győzelemre vagy a menekülésre. Az egyetlen megoldás tehát az, hogy elzárják őket a világtól, abban a reményben, hogy örökre eltemetve maradnak. Az Örök Tűz egy bizonyos papja azonban megtanulta, hogy a remény és az ima néha nem elég. Az Ördögkatlanban található kiterjedt bánya egy lidércet rejt, amelyről úgy tartják, a puszta létezése dögvészt szül. Most, hogy az a veszély fenyeget, hogy a lidérc kiszabadul, a pap új megoldást keres – egy witcher segítségét.

Hatékony ellene · Végezd el minden dolgodat, mielőtt meghalnál. Búcsúzz el a szeretteidtől. Írd meg a végrendeleted. Kérj bocsánatot azoktól, akiket megbántottál. Különben sosem fogod igazán elhagyni ezt a világot. – Paule Vikar, paraszt gyógyító tanácsa egy haldoklónak A papok és a tudósok örökké vitatkoznak, hogy a halál után a szellemek tényleg elutaznak-e egy másik világra, ahol örök boldogság vagy szenvedés vár rájuk. Mindkét csoport egyetért azonban abban, hogy mi történik azokkal a szellemekkel, amelyek a mi világunkon ragadnak, miután a testük kileheli a lelkét: lidércekké alakulnak. Gyászos üvöltésüket hallva bátran feltételezhetjük, hogy sorsuk nem irigylésre méltó.