A világ felfedezése

The Witcher 3: Wild Hunt Remastered · A festmény lidérce · Bestiárium

Meglehetőst gyakran a lidérc egy tárgyhoz kötődik, olyasmihez, amihez életében is szoros kapcsolat fűzte, vagy egy helyhez, mint amilyen a halálának helyszíne. Mindkét esetben ugyanazzal az okozati tényezővel állunk szemben: erős érzelmi kötelék, amiből a lidérc az erejét meríti. – Inigo Swann, „A természet világán túl.” Az elhagyatott von Everec birtokon járva Geralt a házat kísértő nő szellemére bukkant. A nyugtalan szellem tökéletesen uralta a ház berendezését, különösen a falakon függő festményeket. Szabadon mozgott a vásznak között, belépett az egyikbe, kilépett a másikból. Először próbált ráijeszteni Geraltra, hogy adja fel a keresést, aztán mikor nyilvánvalóvá lett, hogy ez a stratégia nem működik, közvetlenül megtámadta. Geralt igen kemény harcot vívott a lidérccel, mert azt a harag hajtotta és heves agresszióval záporozta rá támadásait. Geraltnak villámsebesen kellett mozognia, hogy háríthassa a csapásait, ideje sem volt, hogy szusszanjon vagy saját maga lendüljön támadásba. Mi több, a lidérc szoros köteléket alakított ki a körülötte lévő festményekkel, és amíg a witcher el nem vágta ezeket, állandóan visszanyerte elveszett erejét. A festmény lidérce fölött aratott győzelem kulcsa az volt, hogy a támadásainak hárítására kellett összpontosítani és csak elszórtan támadni, pontosan a megfelelő pillanatban. Bármilyen hadonászó támadásra halálos ellencsapás jött megtorlásul.