The Witcher 3: Wild Hunt Remastered · Holdpor · Felszerelés

Eredmény ×1 · Recept a célpont eltalálása után felrobbanó bomba készítéséhez.

Hozzávalók ×1 · Recept a célpont eltalálása után felrobbanó bomba készítéséhez.

Hatékony ellene · Brukszának látszott, de nem bruksza volt… – a falkoanéi elöljáró és egy witcher párbeszédéből Az alp külsőre brukszához hasonló vérszívó. Fantomnak is nevezik, mert ahhoz hasonló módon követi és gyötri kiszemelt prédáját. Általában nőként mutatkozik meg, de állati formát is ölthet. Többnyire falvak közelében vadászik. Éjszaka támad, és teliholdkor a legaktívabb. Az alp nyála ájulásszerű alvást okoz, alvó ember esetében pedig iszonytató rémálmokat idéz elő. Egyesek szerint ők állnak az olyan esetek mögött, mikor egészséges férfiakat elnyom az álom, és virradatra az utolsó csepp vért is kiszívja valami a testükből.

Hatékony ellene · Tagadd meg a bűnt s az önös tetteket, s ha valaha megkísért a gonosz, ne feledd, milyen sorsra jutott Külső-Vizima népe, mit bargeszteknek véghetetlen sokasága emésztett el! – Ünnepi szentbeszédek a nagytiszteletű Yomen de Tretogortól A jámborok szerint párjukat ritkító gonosztetteink isteni büntetése azon bargeszteknek mondott szellemkutyák képiben zúdul e világra, mik éjjelente az utakat róják. Isteni küldöttek vagy sem, a bargesztek nem nézik, ki a szent és ki a kárhozott – mindenkire ugyanolyan vadul rontanak. A witcherek nemigen hisznek az istenekben, de elfogadják a bargesztek létezésének tényét és azt, hogy felbukkanásuk mindig valamely múltbéli tragédiához kötődik. Utóbbit azzal magyarázzák, hogy a bargesztek valamiféle átokból vagy rontásból fogantak.

Hatékony ellene · Ha erdőn kell átkelnünk, óvakodjunk azoktól a helyektől, ahol egyszerre többféle madár is énekel. Ez ugyanis azt jelzi, hogy egy bruksza területére tévedtünk. Ilyenkor akár búcsút is mondhatunk az életünknek. – névtelen tanács Szerencsénkre, a brukszák nagyon ritkák. Legtöbbjük a lakott területektől távol él, és csak a saját biztonsága érdekli. Fészküket olyan helyen rendezik be, ahol nem érheti őket meglepetés. Akik mégis emberek közelében élnek, kerülik a tömeget, és csak éjszaka merészkednek elő. Ilyenkor könnyű összetéveszteni őket egy kései utazóval, aki éjszakai szállása felé igyekszik, ám az apró jelek elárulják őket: a madarakhoz kötődő szoros kapcsolatuk, éles hangjuk és mozgásuk lélegzetelállító sebessége. A brukszák sokkal gyorsabbak és erősebbek az embernél, de leghasznosabb tulajdonságuk a láthatatlanság.

Hatékony ellene · Vér a plafonon, belek a falakon… Ez garkain lesz. – Yan de Lan Exeter, nyomozó és városőr kapitány A garkainok, a fléderekhez hasonlóan, azok közé a különösen veszedelmes vérivók közé tartoznak, melyeknek ereje a pokolfajzatokét is felülmúlja. Ha valaki összefut eggyel, szinte bizonyosan az életével fizet érte, ezért olyan ritkák róluk a személyes beszámolók. A lan exeteri városőrség beszámolói a település ellen három garkain által intézett 1104-es támadásról (a bestiákat utóbb egy Olivier de Gulet nevű witcher irtotta el) arra utalnak, hogy e förtelmes teremtmények be sem érik annyival, hogy áldozataik vérét szívják. A támadások helyszínén lelt maradványokból a vizsgálódók arra következtettek, hogy a garkainok látható élvezettel ízekre szaggatták áldozataikat, és belsőségeikben dagonyáztak.

Hatékony ellene · A bruksza, amellyel Geraltnak dolga akadt és önvédelemből megölt Corvo Biancóban, különbözött más hasonló bestiáktól. Először is intelligensebb volt, még emberi szavakat is tudott formálni különösebb nehézség nélkül. Mi több, ez a bruksza a titokzatos Szörnyeteghez kötődött, amely akkoriban Beauclair közelében ólálkodott. Geraltnak komoly kihívást jelentett megküzdenie vele. A többi brukszához hasonlóan ez a példány is emberfeletti erővel rendelkezett, láthatatlanná tudott válni és hanghullámokkal támadni. A többi vámpírhoz hasonlóan ez is áldozatai vérét akarta. Ez azt jelentette, hogy a hasonló lények elleni szokásos védelem, a Fekete vér főzet ezúttal is hatásos volt, akárcsak a Holdpor bomba, no meg természetesen a witcher hűséges, ezüst pengéje.

Hatékony ellene · Lehetetlen nem észrevenni, hogy a garkainokban valamiféle különös gyűlölet lobog az emberek iránt. Fajtánk gyarlóságát ismerve nem is nagyon hibáztathatjuk őket ezért. – Agnes de Myrkvid, lángdruida és tudós

Hatékony ellene · Melitele, Hatalmas Anya, védj meg a gonosztól, a tisztátalan ördögöktől és bűzös démonoktól, és mindenek előtt minden katakanok és nekuratok karmaitól… – imatöredék A katakanok és veszélyesebb rokonaik, a nekuratok az emberi félelem megtestesülései. Az árnyékok közt rejtőznek. Vért isznak. Hatalmas denevérekre emlékeztetnek – de hosszú agyarakkal és még hosszabb karmokkal. És ha ez még nem lenne elég rémisztő, képesek láthatatlanná válni, észrevétlenül várakozva, amíg az elkerülhetetlen támadásuktól való rettegés teljesen hatalmába nem keríti az áldozatukat.

Hatékony ellene · Szóval… Ez azt jelenti… a mi Zulánk a lidérc? – Bolko, Csalitosvég elöljárója

Hatékony ellene · Óvatosan, uram, egy szörny járja a lápot. Ha belépsz a ködbe, sosem találsz már haza!! – Leslav, tőzegbányász

Hatékony ellene · Visszaugrottam a falak közé, belakatoltam az ajtót, aztán már hallottam is: valaki a nevemet suttogta. Mikkjaal, Mikkjaal! Mikkjal, az eldbergi világítótorony őre

Hatékony ellene · Vámpírharapások és erős alkoholbűz. – Ríviai Geralt

Hatékony ellene · Micko és a bandája – kik ők? Négy legény, részegesek, semmirekellők mind. Felhajtottak néhány korsóval és elhatározták, hogy ők biz meghágják ezt a Fehér Hölgyet, akkor majd tán eltakarodik. – beszélgetés részlete egy Novigrad közeli mezőn

Hatékony ellene · Az éjlidércek mérhetetlen szomorúságot sugároznak, reménytelen haragot… Éppúgy félek tőlük, mint bárki más. De főleg sajnálom őket. – Aelline Altsparr, tünde trubadúr. Az éjszaka más teremtményeihez – például a katakanokhoz, a nekuratokhoz és a vérfarkasokhoz – képest az éjlidércek (és ritkább kuzinjaik, az alkonylidércek) talán nem tűnnek olyan veszélyesnek. Végül is, tehetjük fel a kérdést, mit árthat egy szakadt ruhájú, sápadt, aszott nő? A válasz: igencsak sokat. Ahelyett, hogy ez kellemetlen módon derülne ki, célszerű mindenáron elkerülni a réteken és mezőkön való átkelést éjnek idején.

Hatékony ellene · A közhiedelemmel ellentétben a parasztok nem azért hagyják abba a munkát, hogy ne legyenek a déli napon – hanem azért, hogy elkerüljék a déllidérceket. – Vlad Reymond, Parasztok és szokásaik Különösen perzselő nyári napokon, amikor a Nap a legmagasabban áll, időnként lidércek jelennek meg, amik napégette asszonyokra emlékeztetnek, hosszú, fehér ruhában. Ezek a déllidércek – fiatal nők és lányok szellemei, akik erőszakos halált haltak éppen az esküvőjük előtt. A fájdalom és a düh az őrületbe kergette őket, és így bolyonganak a mezőkön, hűtlen szeretőjüket vagy álnok riválisukat keresve, de megölnek bárkit, aki nem tér ki az útjukból idejében. Gyakran valami érzelmileg jelentős tárgy tartja őket ebben a világban. Ezért hát, ha valaki a mezőn jegygyűrűt vagy szakadt nászi fátylat talál, semmiképpen ne vegye magához, hanem meneküljön onnan, amilyen gyorsan csak lehet.

Hatékony ellene · A farkasok egyáltalán nem olyan rosszak, mint amilyennek lefestik őket. A vérfarkasok viszont az utolsó szóig olyanok, sőt rosszabbak. – Elsa Vilge, íjász A vérfarkasokban egyszerre van jelen az ember és a farkas. Amikor fenevad alakját öltik, mindkettőből a legrosszabb bukkan a felszínre: a farkas gyilkos ösztöne és nyers hús utáni éhsége, valamint az ember kegyetlen és számító intelligenciája. A vérfarkasok állapota átok eredménye, az átalakulásokat pedig akaratukkal nem képesek befolyásolni.

Hatékony ellene · Ha valaha is a mocsárvidéken ér az éjszaka, maradj éber és várd a hajnalt, még ha ehhez derékig kell is állni a vízben, a nadrágodban mászó piócákkal. A legfontosabb azonban, hogy ha megpillantasz egy fényfoltot a ködben, soha, de soha ne indulj el felé. – Johannes Strudd, vezető A köd az utazó ellensége. Az erdőben el lehet tévedni benne, a tengeren a szikláknak lehet hajózni. De ezek a veszélyek semmiségek a ködárnyakként ismert szörnyekhez képest, akik néha a ködben ólálkodnak. Ezeknek a lényeknek erős karjuk és a zerrikani kinjalokhoz hasonlatos éles karmaik vannak, de ami igazán veszélyessé teszi őket, az az álcázás, ámítás és megtévesztés művészete. Sokszor támadniuk sem kell, ehelyett egyszerűen őrületbe kergetik áldozatukat vagy az ingoványba csábítják, majd türelmesen kivárják, míg belefullad a sáros vízbe.

Hatékony ellene · Sokaknak van jó okuk félni a saját árnyékuktól. – Svargmitt, An Skellig-i druida A különféle szörnyek leggyakrabban ártatlanokat ejtenek áldozatul: lomha kereskedőket, rakoncátlan gyerekeket és utazókat, akik kíváncsiságból merészkednek a sötét rengetegbe. A fentieknek azonban nincs okuk félni a furdalótól. Ezek a lidércek csak a különösen megvetendő egyénekre szállnak rá, akik valami elmondhatatlan bűnt követtek el. Mindenki más számára teljeséggel láthatatlanok. Amikor megmutatkoznak annak, akit gyötörnek, magas, árnyakba burkolózó, emberszerű alakként jelennek meg, hosszú, éles karmokkal.

Hatékony ellene · Ulfhedinn? Az meg mi, valami halfaj? – Professor Artibus Joannes Rack, földrajztudós, Skelligén veszett nyoma egy felfedező expedíció során Az Ulfhedinnek a vérfarkasok egyik válfaja, amely főként Skelligén fordul elő. A szigetek zord és kopár környezete magyarázza, hogy miért vadásznak elsősorban emberre, és miért erősebek szárazföldi rokonaiknál. Az öregebb és különösen veszélyes ulfhedinnek neve woref. Skellige egész történelmében csak néhány bátor harcos volt képes legyőzni egy ulfhedinnt, és mindegyikük nevére a mai napig hősként emlékeznek a balladák.

Hatékony ellene · Koszlott ruhát és rongyokat visel, a bőre is cafatokban lóg a csontról. És üvölt… mintha szenvedne. – Fehér Gyümölcsösbéli Odolan

Hatékony ellene · Végezd el minden dolgodat, mielőtt meghalnál. Búcsúzz el a szeretteidtől. Írd meg a végrendeleted. Kérj bocsánatot azoktól, akiket megbántottál. Különben sosem fogod igazán elhagyni ezt a világot. – Paule Vikar, paraszt gyógyító tanácsa egy haldoklónak A papok és a tudósok örökké vitatkoznak, hogy a halál után a szellemek tényleg elutaznak-e egy másik világra, ahol örök boldogság vagy szenvedés vár rájuk. Mindkét csoport egyetért azonban abban, hogy mi történik azokkal a szellemekkel, amelyek a mi világunkon ragadnak, miután a testük kileheli a lelkét: lidércekké alakulnak. Gyászos üvöltésüket hallva bátran feltételezhetjük, hogy sorsuk nem irigylésre méltó.