A világ felfedezése

The Witcher 3: Wild Hunt Remastered · Ríviai Geralt · Szereplők

Sokan fel sem fogják, milyen barátság fűz Ríviai Geralthoz immár több mint egy negyedszázada. Mikor először osztoztunk meg a kenyéren, gyűlölködő nyelvek azt súgták, hogy jobban tenné, ha kirabolna, ledöfne, tetememet pedig egy odvas fába gyömöszölné – mert ha nem, én biztosan addig ingerlek valakit, hogy ugyanezt teszi majd mindkettőnkkel. Ezekből az egyénekből azonban a színtiszta féltékenység beszélt, mert Geralt a legdrágább barátom, és ennek bőséges tanúbizonyságát adta számos alkalommal. Rengeteget mesélhetnék erről a világhírű szörnyvadászról, akit az Ősi Nyelven Gwynbleiddnek, vagyis a mi fiatalabb (noha nem kevésbé nemes) nyelvünkön Fehér Farkasnak neveznek. Ríviai Geralt igazán kivételes személy. Aki csak futólag találkozik vele, lehet, hogy elintézi annyival, hogy egy újabb kardlóbáló alak, egy egyszerű szörnyfogó, egy mocskos szakma zabolátlan gyakorlója – de ha közelebb hajolunk, akkor hamarosan rájövünk, hogy mérhetetlen mélységei vannak, egyedi látásmódja, és hatalmas, az egész világot átfogó tapasztalata. A felszínen befelé forduló, hallgatag, akár még mogorvának is nevezhető, de ez alatt a jóindulat és jókedv mindent elárasztó óceánja hullámzik, bármikor kész őszintén segíteni a barátainak, akár okos tanácsról, akár pengéje mesteri forgatásáról van szó. Külsőleg viharvert, időnként rongyos, modora pedig érdes, mindazonáltal a szebbik nem igen nagy becsben tartja. Összefoglalóan a két lábon járó ellentmondásnak nevezhetjük. Félretéve a suta álszerénységet, bátran mondhatom, hogy mindenki másnál jobban ismerem a történetét. Átéltem vele rossz időket éppen úgy, mint jókat, segítettem őt bölcs tanáccsal, baráti szavakkal és borotvaéles ésszel. Ennek köszönhetően létfontosságú része vagyok az életének, mind a korábbi időkben, mind ma. Így hát kötelességem folytatni krónikámat, és a jövendő nemzedékek érdekében lejegyezni hőstetteinek és kalandjainak következő fejezetét.